U19 csapat EB Prága
Kedden utazás haza Prágából.
Szerdán indulás vissza Prágába.
Úgy szép az élet, ha zajlik – tartja a közmondás.
A szövetség jóvoltából egy Transporter kisbusszal indultunk vissza a csapattal az EB színhelyére. Emiatt nem kellett két személyautóval mennünk.
Hálánk örökké üldözni fogja Őket!
Polgár Lucát, Konecsni Kristófot és Konfár Tamást, Pesten vettük fel, míg Nagy Sára Győrben csatlakozott az utazó kerethez.
Utazás közben (mert miről is beszélhetne hat fallabdás összezárva) latolgattuk az esélyeket.
Gondolataim, – amit megosztottam velük az egyéni EB játékoskeretéből kiindulva- a következők voltak:
Svájc:
Egyes fiú pálya megvan, kettes fiú pálya vereség, lány pálya vereség,- összességében vereség.
Írország:
Egyes fiú pálya bármi, de alapból vereség, kettes fiú pálya vereség, lány pálya, két esély.
Izrael:
Egyes fiú pálya győzelem, kettes fiú pálya vereség, lány pálya győzelem. Összességében győzelem.
Norvégia:
Egyes fiú pálya nyerő, kettes fiú pálya, bukó, lány pálya, nyerő. Összességében győzelem.
A csoport harmadik helye tűnt realitásnak, de egy kis szerencsével és kedvező eredményekkel a második hely is elérhetővé válhat.
A csoportmérkőzéseken papírforma eredmények születtek, Svájc válogatottjától kikaptunk 2-1-re. Norvégia és Izrael legjobbjait azonban sikerült 2-1 arányban legyőznünk. Ezekkel a mérkőzésekkel mélyebben nem is foglalkoznék nem úgy az Írek elleni összecsapással.
Azon a napon a pályasorrend: fiú kettes, fiú egyes és lány pálya volt.
Fiú kettes:
Kristóf ellenfele az a David Rayen volt, aki az egyéni EB-n 3-0 arányban verte Balázst, és az ötödik helyen zárta a versenyt. 3-0 lett a vége. Kristóf mindent megtett, de a tudáskülönbség szembetűnő volt.
Egyes fiú:
Balázs ellenfele Michael Craig, aki az egyéni EB második kiemeltje volt, és a dobogó harmadik fokán zárta a versenyt. A mérkőzés előtt pontosabb játékot és türelmet kértem Balázstól valamint azt, hogy azzal tartsuk nyomás alatt az ellenfelet, hogy csak akkor üthet pontot, ha gurul a labda.
Az első szettben – közel 15 percnyi játék után – 11-7 az ír fiú javára, de dolgos szett volt. Sokat kivett mindkettőjükből. Szünetben azt mondtam Balázsnak, semmi baj, csináljuk ezt tovább!
A második szettet ismét elbuktuk, sajnos, 14-12 arányban, de itt már két játszmalabdánk is volt, és éreztem kintről, hogy az ír fiú jobban elfáradt, mint mi.
A harmadik szettre taktikát változtattam, azt találtuk ki, hogy bátrabban visszük előre a játékot a pálya első harmadában, röptékkel, boastokkal, ejtésekkel (egy fáradtabb ellenféllel szemben, még ha vezet is ez gyümölcsöző lehet) és lábbal továbbra is nyomás alatt tartjuk őt, Ha nem működik, visszaállunk a szett felénél az eredeti verzióra!
Valamint fontos, hogy a szett elején építsünk ki egy pici előnyt ne mindig mi fussunk az eredmény után.
Működött!
Isten segedelmével, valamint Balázs hathatós közreműködésével sikerült elhoznunk a következő szettet, és 2-0-ról megfordítva a mérkőzést is.
Az utolsó szettet azt hiszem 11-6 arányban nyertük.
Szüksége is volt Balázsnak erre a győzelemre ahhoz, hogy elhiggye, mert el kell hinnie, hogy ott van a helye Európa legjobbjai között.
Ezek után nem nagy volt a teher Lucán, hiszen 1-1-re álltunk a fiú pályákat követően, hanem hatalmas.
Ha megverné az ír kislányt, akkor nemcsak a torna negyedik kiemelt válogatottját győztük volna le, hanem megoldódhatott volna a nyolcba kerülés problémája is. Az első szettet, az ír lány nyerte, a másodikat mi.
A harmadikat megint az ír, a negyediket mi.
Hullámvasút.!
A döntő szettre sajnos az ír kislány volt pontosabb, így egy több mint félórás mérkőzésen 3-2 arányú vereséget szenvedtünk.
Ezzel a csoport harmadik helyén zártunk. Visszautalva előzetes esélylatolgatásaimra, úgy tűnik helytállóak voltak.
A 9-16 hely között folytattuk, a belga válogatott ellen.
Egyes fiú pályát Balázs hozta.
A kettes fiú pályán sajnos nem volt esély (véleményem szerint ügyesebb volt, mint az egyes fiú, de sajnos az erősorrend megállapításánál a nemzetközi ranglistán elfoglalt hely a mérvadó)
Ezzel elúszott a győzelem reménye, mert a lány pályán az a Gillis kisasszony játszott, aki döntőzött az egyéni EB-n.
13-16 helyen folytattuk, a hazaiak ellen. Sokat tették fel nekem a kérdést, hogy miért nem a legerősebb csapatunkkal álltunk fel. A következő pár sorban nekik szeretnék megfelelő választ nyújtani. Tudtuk, hogy a fiú egyesünk nyer, és a fiú kettes biztos, hogy kikap!
A Luca ismerte az egyes lányt és azt mondta, hogy esélytelen, már többször is játszott vele mindig sima volt a meccs, de nem nekünk. Így a vereség biztos tudatában azt a döntést hoztam, hogy mivel a Sára még alig játszott ezért ő lép pályára.
Azután meglepetésre szembesültünk vele, hogy a csehek, a kettes lányt játszatták, /nyílván nem volt nekik fontos a győzelem/. Előre ugyebár nem lehet tudni, hogy ki hogyan áll fel, pont a taktikázások miatt, de így Sárának megnőttek az esélyei egy szoros mérkőzésre.
Ez is történt 3/2 lett a vége sajnos oda.
Remélem nagyjából elfogadható választ tudtam adnia felállást illetően.
Kettő egy arányú vereség a vége.
Az utolsó mérkőzésünkön, ami a 15-16. helyről döntött ismét Izrael válogatottjával hozott össze a sors és gyakorlatilag lekopíroztuk a csoportköri mérkőzésünket.
2-1 arányban legyőztük őket.
15. hely.
Csalódás?
Számomra az, egy picit!
Akik engem ismernek, tudják, hogy maximalista vagyok, de azt is el kell hogy mondjam, ez volt a realitás.
A beszámolóm következő, egyben utolsó részében szeretnék szubjektív véleményt megfogalmazni a magyar utánpótlás fallabda helyzetéről, jövőjéről.
Hangsúlyozom, ez csak a saját véleményem lesz, és nem biztos hogy mindent jól látok- gondolok!
Folyt. köv.
