Tegnap léptek pályára játékosaink a Világjátékok squash versenyén. Kiss-Máté Csenge a francia Colina Aumard (5/8) ellen kezdett és sajnos 0:3 arányban vesztett. A harmadik szett szorosra sikerült, de sajnos ez volt a papírforma.
Farkas Balázsnak sem volt jobb sorsolása, ő a mexikói Cesar Salazar (3/4) ellen kezdett, és szoros csatában (2:3) maradt alul.
Balázs részletes beszámolóját itt olvashatjátok:
Ma játszottam az első meccsemet itt Wroclaw-ban a nem olimpiai sportágak olimpiáján. Sajnos a sorsolásom nem alakult a legjobban de ez nem meglepő mivel nem vagyok kiemelt a versenyen. Szóval az első mérkőzésen a 3/4 kiemelt ellen játszottam a mexikói Cesar Salazar ellen aki a világranglistán a 21. helyet foglalja el.
Végre itt volt a nagy lehetőség hogy megmutassam hogy mit ért az eddigi edzésmunkám és hogy hol is tartok valójában a világ élmezőnyéhez képest. Mielőtt elkezdem írni a meccs alakulását azt tudni kell, hogy ellenfelem a meccs napján érkezett meg a meccsre, de ezzel nem foglalkoztam különösebben, hanem megpróbáltam megtenni mindent amit lehetett. Tudtam hogy nagyon nehéz meccs lesz, de felfogtam úgy, mintha ez egy szintfelmérő lenne és a legjobbat kihozni a dologból.
Az első szettben pontos alapjátékot próbáltam játszani és türelmesen várni a lehetőségre, hogy támadjam a labdákat. A lehetőség adott volt, de nem tudtam élni vele és 2-3 hibával zártam a szettet, aminek az lett a vége hogy elbuktam 11/7 re az első játszmát.
A második szettben megpróbáltam magam kiépíteni a helyzetet és befejezni a labdameneteket. Sikerült átvennem az irányítást és kevés hibával lejátszani a gamet. 11/5 ide ezzel 1/1 az állás.
A harmadik szettben megpróbáltam ugyanilyen összeszedetten játszani és mindent pontot türelmesen végig játszani. Az ellenfelem is nyomást gyakorolt rám de jött a sok jó ütés és hatalmas küzdés árán sikerült megnyertem a harmadik szettet is 11/9-re. Ezzel 2/1 ide.
Kezdtem elhinni hogy meglehet életem egyik legnagyobb győzelme.
A negyedik szettre úgy mentem fel hogy megpróbálom megnyomni a szett elejét, a tempót tartani, hátha elkezd hibázni és egy 3/1-es végeredménnyel lesétálok a pályáról. Hat nem így lett.
Továbbra is pontos volt én persze lepontatlanodtam. Ezáltal sokkal többet kellett futnom és elfáradtam a negyedik szett felénél. Úgy voltam vele hogy ezt a szettet már semmiképpen sem tudom megnyerni annyira fáradt voltam, valamint ismét jött 2/3 hiba a szetten belül és az ötödik szettre szerettem volna tartalékolni, így elengedtem a szett felétől a játszmát. 11/5 oda és ezzel 2/2.
Következett az ötödik szett. Megpróbáltam mindent beleadni és pontos lenni, de a fáradtság miatt ez nem sikerül. Sokat kellett futni és a 3. pont körül megint kihúzták a dugót. Innentől kezdve azt csinált velem amit szeretett volna, és az ő játékát tudta rám erőltetni, amiben jobb volt. Sajnos így elvesztettem a meccset. Az utolsó szett pontokban ha jól emlékszem 11/4 lett a mexikói javára és így 3/2 re megnyerte a meccset.
Összességében kicsit csalódott vagyok, hogy nem sikerül a bravúr, de ha úgy nézzük akkor nem is rossz egy ilyen szoros meccset játszani egy profi játékos ellen, aki a világ élmezőnyéhez tartozik. Végig küzdöttem, szóval nincs okom szégyenkezni és remélem hogy legközelebb én jövök ki győztesen a pályáról. Dolgozom tovább és várom a következő megmérettetést.
A verseny nem ért véget hanem a vigaszágon folytatódik tovább, ahol megpróbálok minden meccset megnyerni és a legjobbat kihozni magamból.
