Dr. Elbert Gáborral beszélgetünk
A Magyar Fallabda (Squash) Szövetség 2019-ben ünnepelte alapításának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból sorozatot indítunk, amelyben a sportág meghatározó szakembereit szólaltatjuk meg.
A fallabdázók hazai szervezetének alapító elnöke Kaplár F. József volt, akit elsősorban sportújságíróként ismer az ország. Az ő ötlete volt 1994-ben, hogy a budaörsi Online Squash Clubban versenyeket szervező Elbert Gábort (ma már dr. Elbert Gábor) felkérje a Magyar Fallabda (Squash) Szövetség főtitkári tisztségére. A fiatalember igent mondott, a főtitkári munkásság után elnökként is tevékenykedett a szövetségnél, később aztán sportszakállamtitkár, és a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára is volt. Vele beszélgettünk.
Hogy találkoztál először a sportággal?
A házban ahol laktam, megismertem Dékei Szabolcsot és feleségét Glósz Krisztinát, akik akkor alapították a budaörsi Online Squash Clubot. A gyerekeikre vigyáztam, amíg ők a klubban voltak, és egyszer azon kaptam magam, hogy én is bejárok, sőt pultosként kezdtem dolgozni ott.
Akkor tehát megvolt az első lépés a sportág irányába…
Így van. Utána már versenyeket is szerveztem. Ezeknek a rendezvényeknek a hangulata, és lebonyolítása tetszett meg az akkori elnöknek, Kaplár F. Józsefnek, aki felkért, hogy legyek a szövetség főtitkára. Ezt a posztot az itthon szinte ismeretlen sportágban senki sem töltötte be korábban.
Volt egy érdekes bélyeg itthon a fallabdán.
Valahogy az a kép alakult ki a squash-ról, hogy az a gazdag emberek kiváltsága. Ügyvédek, nőgyógyászok ütögettek, levezetve a hétköznapokban felhalmozódott stresszt, de közben egy egyre markánsabban körvonalazódó versenysportos és szabadidősportos réteg is láttatta már magát. Nagyon fiatalon, mindössze 23 évesen kezdtem meg a munkát főtitkárként.
Aztán nem sokkal később jöhetett az elnöki poszt. Mi volt az, ami motivált?
Elsősorban az, hogy úgy éreztem: folyamatosan sokat tanulok. Alkothattam, sok mindent ki lehetett próbálni egy olyan sportágban, amely egyre erősödött. Izgalmas évek voltak. Később a nem olimpiai sportágakat tömörítő Nemzeti Sportszövetség (a mai Nemzeti Versenysport Szövetség jogelődje) főtitkáraként is kezdtem dolgozni, és a 2005-ös duisburgi Világjátékokon a magyar csapat vezetőjeként ott lehettem, ahol Krajcsák Márk pályára lépett. (Krajcsák Márk jelenleg a hazai szövetség elnöke – a szerk.)
A szövetség élén töltött évek közül – ha lehet úgy fogalmazni – kiemelkedik a 2006-os esztendő. Magyarország egyéni fallabda Európa-bajnokságnak adott otthont. Budapesten több pályán zajlottak a küzdelmek, a centerpálya pedig a Körcsarnokban volt felállítva.
Sokat dolgoztunk azon a kontinensbajnokságon. A cél az volt, hogy akik Budapestre látogatnak, jól érezzék magukat, izgalmas és látványos meccsek legyenek és bár az utóbbi időben elkoptatott szókapcsolat lett: ’szerethető világversenyt’ szerettünk volna a fővárosban megvalósítani. A gazdasági háttérről csak annyit: nullára szerettük volna lehozni az egészet. Mindent egybevetve azt gondolom, hogy sikerült.
A fallabdát több aspektusból is láttad. Több szintjén is dolgoztál. Milyen lehet szerinted a sportág jövője?
Minden olimpián kívüli sportág arra törekszik, hogy az ötkarikás programban szerepet kapjon. A squash 2000-ben a sydneyi olimpia előtt közel állt ahhoz, hogy bemutatkozzon Ausztráliában, de végül ez a siker a triatlonnak adatott meg. Úgy gondolom, hogy egy látványos, pörgős, abszolút a napjaink ritmusának megfelelő sportágról beszélünk. A magyarok 2005 óta minden Világjátékokon képviselték magukat a négyévente megrendezendő multisport versenyen. Utánpótlás szinten és a felnőtteknél is van olyan nemzetközi színtéren is ütőképes játékosunk, aki letette a névjegyét a legjobbak között. Bízom benne, hogy előbb utóbb lesz olyan magyar játékos, aki dobogóra tud állni világversenyen…
Bányász Árpád riportja
