A 2000-es évek közepén éppen egy taekwondós Európa-bajnokságra készültem. Becsekkoltam az akkor még ferihegyi repülőtéren (ma már Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér) és összefutottam Krajcsák Márkkal, aki akkor a magyar fallabdázás legmagasabban jegyzett játékosa volt (ma a Magyar Fallabda ((Squash)) Szövetség elnöke). Valamilyen egzotikus övezetbe készült. Természetesen verseny előtt állt, és a laptopját nyomkodta. Mondta, hogy épp egy beharangozót ír a versenyéről, amelyet majd megoszt a világhálón…
Nem véletlen, hogy ezt felidézem… Krajcsák Márkot a duisburgi Világjátékokról ismertem, és már akkor tudtam, hogy ez a sportember hangyaszorgalommal dolgozik, edz, stratégiát rak össze, szállodát és repülőjegyet foglal (és azt ki is fizeti), a reptéren posztol, tudósít, beharangoz, majd megérkezik versenyre, lejátssza a meccseket és indul a folyamat visszafelé: egyedül utazik, mindent magának intéz, repül, a saját maga tudósítója, hazajön, és az edzések kezdődnek elölről.
Nem véletlen, hogy a Triplaiksz-sorozatban eddig megszólalt Kaplár F. József és dr. Elbert Gábor (korábbi szövetségi elnökök) is elismerően nyilatkozik Krajcsák Márk teljesítményéről. A Triplaiksz-sorozat a Magyar Fallabda(Squash) Szövetség megalapításának 30. évfordulójára indult…
„Az volt a nagy kérdés, hogy csapatsportot vagy egyéni sportágat választok teljesen fiatalon”- kezdte a hazai szövetség elnöke, a valaha volt legnagyobb magyar játékos, aki korábban a világranglista 37. helyéig küzdötte fel magát.
