A fallabdát két játékos játssza egy 9,75 m hosszú és 6,4 m széles pályán. Miután ötperces játékkal felmelegítették a labdát, megpörgetik az ütõt, hogy eldöntsék, melyikõjük adogat elõször.
Az adogatás megkezdésével elkezdõdik a játék. Akkor nyeri meg a játékos a labdamenetet, ha ellenfele a tinre üti a labdát (fémmel borított, 0,45 m széles sáv a fõfal legalján); ha a határvonalakon kívülre üti a labdát; ha nem tud beleütni a labdába, mielõtt az másodszor is pattanna a padlón. A labdamenet folyamán a játékosok megüthetik a labdát közvetlenül a levegõbõl vagy az után, hogy egyet pattant a padlón. Az oldalsó és a hátsó falak használhatók arra, hogy a labdát visszajuttassák a fõfalra.
Mérkõzéseken ma már a nemzetközi pontozást alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy egy játszma 11 pontig tart, és két pont különbséggel lehet nyerni. Erre a módosításra azért volt szükség, mert a hagyományos 9 pontos profi mérkõzések túlságosan hosszúra nyúltak. Gyakran megesett, hogy két óránál is hosszabban játszottak, mert az idõ nagy része azzal ment el, hogy változatlan állás mellett megszerezték egymástól az adogatás jogát. A nemzetközi pontozási rendszerben is elõfordul, hogy a profik közötti mérkõzések nagyon hosszúra sikerülnek, mert azon a szinten már alig van elérhetetlen labda. Általában az a játékos kerül ki gyõztesen, amelyik öt játszmából hármat megnyer, de olyan pontozási rendszer is létezik, melyben háromból két nyert játszma szükséges a gyõzelemhez.
A mérkõzéseket csapatok is vívhatják egymás ellen. A csapatok három-négy játékosból állnak. Ilyenkor a csapattagok rangsor szerint mérkõznek egymással, vagyis a csapatok erõsorrendjében mérik össze erejüket. A leggyakrabban alkalmazott sorrend a 4-3-1-2, tehát a csapatok negyediknek besorolt játékosai kezdik a mérkõzést.
A versenyeken számos versenyzõ, illetve csapat küzd egymás ellen. A verseny lehet egyenes kieséses rendszerben vagy körmérkõzéses rendszerben lebonyolítani, ez általában az induló csapatok számától függ.Az egyenes kieséses rendszerben mindig a gyõztes jut tovább, míg a végén csak egy marad. A körmérkõzéses rendszerben mindenki megmérkõzik mindenkivel és a legtöbb pontot szerzõ lesz a gyõztes.
A hazai versenyrendszerben egy vegyes lebonyolítás létezik. Elõször egy három forduló alatt lebonyolított körmérkõzést rendeznek, ez egyfajta selejtezõ. A négy legeredményesebb csapat kerül a rájátszásba, ahol már kieséses rendszerben döntik el a végsõ helyezések sorrendjét.
