Véget ért a 9. Világjátékok Caliban. A squash versenyben nem született meglepetés, az esélyesek hozták a várt győzelmeket. A férfiaknál a döntőben Gregory Gaultier (1/ FRA) – Simon Rosner (3/ GER) 9-11, 11-7, 11-5, 11-4, a hölgyeknél Nicol David (1/ MAS) – Natalie Grinham (3/ NED) 11-6, 11-9, 11-8.
Az alábbiakban Welesz Balázs összefoglalóját olvashatjátok, de később biztos lesz még átfogóbb értékelés is.
Edó és András segítése, valamint a szervezési munkák mellett igyekeztem tovább erősíteni a kapcsolatot az európai- és a világszövetséggel, valamint próbáltam új kapcsolatokat építeni, melyekből remélhetőleg a jövőben a magyar squash profitálni tud. Erre volt is lehetőség, ugyanis minden fontosabb, a squash-hoz köthető szervezet képviseltette magát Cali-ban.
Közvetlenül az első meccsek előtt tartottak egy meeting-et squash vezetőknek, ahova minden ország delegált egy küldöttet. Itt beszédet tartott a squash világszövetség (WSF) alelnöke, a főszervező, valamin a vezető squashbíró is. Főleg az Olimpiára kerülés esélyeiről, valamint az eddigi és a most következő munkáról volt szó. Véleményük szerint, még ha két erős sportággal, a birkózással és a baseball-al kell is versenyeznünk, nagyon jók a squash esélyei. Mivel mindkét sportág volt már Olimpián, a squash egy "változás", egy "új szín" lenne a játékokon és ezt állítólag a döntéshozók is átlátják. Beszélgettem külön-külön is mindenkivel, biztosítottam mindenkit arról, hogy ahogy eddig is, a jövőben is próbálunk minden segítséget megadni a WSF-nek, valamint megköszöntem a két szabad kártyát, melyeket a magyar játékosoknak biztosítottak.
A WSF vezető bíró tartott egy hosszabb beszámolót, mire kell készülni, milyen irányba megy a játék és, ezt hogy tudja követni a bíráskodás. Az "új szemlélet" lényege, hogy a játékot helyezik előtérbe. Igyekeznek még inkább arra buzdítani a játékosokat, hogy játszanak meg minden labdát, ne törje meg a játékot az állandó "let-vadászat". Persze ez lehetőséget ad a keményebb játékosoknak, hogy erre hivatkozva belemenjenek a lökdösődésbe. Külön kiemelte, hogy ha a legkisebb jelét is látják ennek, azonnal szankcionálni fogják, akár azonnali leléptetéssel is.
Kívülről pontosan látszottak a törekvések. Az "alibi let-ek" kikerültek a játékból, ugyanakkor ez nem ment a durvaság rovására, azt hiszem,ez az új irány jót tesz a játéknak. Hozzá kell tenni, hogy a bíróknak is át kell állniuk az új rendszerre. A bíráskodás a férfi döntőn katasztrofális volt. Bár hárombírós rendszerben dolgoztak, össze-vissza ítéltek. Véleményünk szerint a 20 ítéletből legfeljebb 5 volt korrekt. Ennek ellenére sem kiabálás, sem ajtócsapkodás nem volt. Pontosan tudták, hogy a bírók azonnal lépni fognak, ha ilyenekkel próbálkoznának.
Külön volt alkalmam beszélgetni Jacques Fontaine úrral, aki a francia squash szövetség elnöke, az ESF alelnöke, valamint a WSF Olimpiai kampányát irányító szervezet igazgató-helyettese is egyben, tehát elég komoly szerepet tölt be a világ squash életében. Hát, Franciaországban kicsit másképp működnek a dolgok, de hát meg is van az eredménye. Az Olimpiáról beszélgettem a győztes és egyben női világelső Nicol David-val, aki közeli kapcsolatban van a döntéshozókkal. Neki is az volt a véleménye, hogy most elérkezett az ideje annak, hogy a squash végre a csúcsra érjen.
Mint ahogy a beszámolóból is kiderült, mindenki az Olimpiára kerülésről beszélt, alig lehetett más irányba terelni a szót, akárkivel is próbáltam beszélgetni. Kétség kívül ez most a legfontosabb a squash számára, szorítsunk mi magyarok is a squash Olimpiára kerülésért, a squash világban most mindenki ezt teszi!
