A magyar junior fallabda helyzete, jövője
Mikor a második részét befejeztem az EB beszámolómnak, tettem egy könnyelmű kijelentést, miszerint megírom szubjektív véleményemet a magyar utánpótlás fallabdáról, a kinti, prágai fejlemények tükrében.
Az idő múlásával sokszor meghátráltam, hogy ezt talán mégsem kellene boncolgatni.
Részben azért, mert a téma nagyon összetett és talán nem is látom át a dolgot, részben pedig azért, mert ki is vagyok én, hogy bármilyen dicséretet vagy kritikát is megfogalmazzak a tárgykörrel kapcsolatban.
A végső lökést az adta meg számomra, hogy többen is írták különböző internetes csatornákon, hogy kíváncsian várják a harmadik részét a beszámolómnak.
Ebben a részben egy igen érdekes dologra vállalkozom, mégpedig arra, hogy vitatkozok saját magammal, pro és kontra.
Gyakorlatilag a problémák eredője a létszám hiány.
– Kevés a gyerek.
Persze hogy kevés, hiszen szinte minden sportágban ez a legnagyobb gond, lasszóval kell fogdosni a fiatalokat.
Sajnos az úgynevezett X és Y generáció nem a mozgásigény túlzott szenvedélyéről híres.
A szövetség már több éve dolgozik az általuk megfogalmazott tömegbázis építésén, de úgy vélem tévúton jár a program. Tudom egyesek szerint, a számadatok nem ezt bizonyítják, mert volt százalékosan növekedés a junior létszámban, ha jól tudom, akár 10% körüli is.
De tisztelt uraim !
Ez országos szinten mondjuk 8-10 gyermek lehet, hiszen 80-nak a tíz százaléka kb. annyi.
És hangsúlyozom, ORSZÁGOS szintről beszélünk.
A statisztika az egy érdekes dolog.
Kérdés az hogy jó dolog–e, értelmes dolog–e ezért a létszám növekedésért évi 1-2 millió forintot áldozni.
Egyáltalán a szövetség feladata vajon ez, merül fel bennem a kérdés.
Szerintem inkább a helyi kluboké, egyesületeké, hiszen nekik érdekük, hogy a pályák ki legyenek adva, az egyesületek, minél több és ügyesebb gyermekeket neveljenek ki, hiszen ezek alapján lehet pályázatokon részt venni, támogatókat találni. Esetleg egy –egy szponzor is a képbe kerülhet. De ezek helyi ügyek ezt a kluboknak, egyesületeknek kellene megoldaniuk.
Én is kaptam a szövetség junior programjából támogatást, ami valóban segítség volt .
Főleg azoknak a gyerekeknek, akik eddig is jártak, mert kaphattak ütőt, és egy kis támogatást a pályákra .
De szembe kell nézni azzal, hogy ettől egyetlen egy gyerekkel nem nőtt a létszámunk.
Pedig aki egy kicsit is benne van a junior fallabdában tudja, hogy nem vagyunk kevesen.
Az egyesületünk junior létszáma kb. 20-25 fő. Ebből verseny szerűen, akiket már el lehet vinni korosztályos versenyekre az kb. 10 –15 fő.
Mitől is lett ennyi gyerek?
Az egyik hozza a másikat, barátok osztálytársak stb.
Az már az edzők feladata, hogy a fiatalokkal megszerettesse ezt a sportágat, próbálja ott tartani a fiatalokat.
Később az idő elteltével úgy is sokan lemorzsolódnak, abbahagyják, más sportágat választanak. Ez egy örök körforgás és ez így is van rendjén. Jönnek mások jönnek újak.
Csak a legügyesebbek maradnak hosszú távon. Akik aztán azért kellene, hogy dolgozzanak,hogy egyszer elérjenek a válogatottsági szintre, hogy büszkén és méltón képviseljék hazánkat a nemzetközi, akár egyéni akár csapatversenyeken is.
NOS. Szerintem itt kellene belépni a szövetségnek a képbe és segíteni, támogatni a fiatalokat. Mondjuk U15-től, hiszen akkortól rendeznek Junior EB-t.
Ezzel el is érkeztünk egy következő kényes témához!
Az utánpótlás válogatottain,k játékosaink nemzetközi szereplése.
Rendkívül változó!
Csak a fiam korosztályáról írnék, mert azt az utóbbi években folyamatosan követem.
Idén csapat 15. hely. Tavaly 4. hely.
Ég és föld! – Miért is? .
Nem kell különösebb mélyreható tanulmányokba belemenni szerintem.
Tök egyszerű!
A fallabda egy egyéni sportág és a csapat személyekből tevődik össze.
Ha ügyesek a játékosok, jól szerepel a csapat, ha nem, akkor javulni kell.
Kinek a felelőssége, kinek a dolga? Az Edzőké!
Hiszen minden szülő, azért hoz annyi áldozatot mind anyagi, mind idő, mind lelki értelemben, mert hisz benne, hogy megéri.
Minden gyerek azért csinálja, mert ő szeretne a legjobb lenni, mindenkit legyőzni, hiszen a sportnak ez a lényege, erről szol /most a versenysportról beszélek, hiszen ez lenne a témánk/.
És bízom benne, hogy minden edző is azért csinálja, mert azt szeretné, hogy az ő tanítványa legyen a legjobb, legügyesebb.
Először csak ott a kis helyi klubban, aztán később az országos versenyeken, majd esetleg a nemzetközi tornákon is .
Tehát, az edző. – Ismét ide jutottam ebből a szövegrengetegből.
Az ő dolguk az, hogy kiemeljék a tehetségeket a tömegből és minél magasabb szintre eljuttassák.
De az ő dolguk az is, hogy azok se hagyjak ott ezt a nagyszerű sportágat, akik esetleg nem olyan tehetségesek, mert ők legalább annyira fontosak kell hogy legyenek, hiszen nem lehet mindenkiből első.
Sajnos, az ostoba matematikusok miatt ezt az alaptételt nem tudjuk megváltoztatni.
Ezen dolgok összességét úgy hívják edző társaim /ha nevezhetem magam is annak, bár sem papírom nincs róla és soha még csak jó játékos sem voltam/, hogy Elhivatottság!
Rajtunk múlik szinte minden!
A dolgok egymásra épülnek.
Ha jól működik a klub vagy egyesület, mert van egy jó vezető, és edző, vagy edzők, akkor lesz gyerek ,
– Sok gyerek. Ha sok a gyerek, akkor sok lesz az ügyes gyerek, mert hisz jó az edző, megoldja.
– Van sok ügyes gyerek, van erős utánpótlás bajnokság,
– Van erős utánpótlás bajnokság, van erős válogatott,
– Van erős válogatott, van jó fallabda,
– Van jó fallabda, jönnek az eredmények,
Jönnek az eredmények, jön a pénz a sportágba szövetségi szinten, amit aztán vissza lehetne forgatni a klubokba, egyesületekbe.
A képlet szerintem pofon egyszerű lenne!
Jól működő helyi klubok, egyesületek !
Elhivatott profi lelkes edzőgárda.
Segítőkész, hozzáértő szövetség.
És rengeteg munka, munka és munka.
Na, ezekből nincs meg egyik sem!
Ezért tartunk itt!
De mind ígértem, vitatkozva önmagammal, vannak azért nekünk remek kis U15 játékosaink, vagy rendkívül erős U13 generáció is bontogatja szárnyait .
Akik benne vannak a junior körforgásban biztosan egyetértenek velem .
És, mivel ők nemzetközi szinten is jók, ezért teóriám szerint jó edzői kezekben is vannak.
Tehát valami mégis csak működik – jól működik ugye Farkas János?!
