Mint már említettem számomra a minimál célkitűzés a 16-ba kerülés volt.
Ezt arra alapoztam, hogy ismervén a mezőny európai részét,úgy ereztem, hogy a jelenlegi U19-es ESF ranglista vezető Benjamin Aubert, számomra nem tartozott a verhetetlen játékosok közé.
Azután pedig a nyolcba kerülésért jöhet az egyiptomi, ott már felszabadultan, tét nélkül lehetne játszani.
Röviden ez volt a terv.
Haladjunk sorrendben azt gondolom, mert ezen az egy napon nagyon sok tanulságos és érdekes dolog történt, nem csak Balázs számára, hanem nekem is, mint edző számára, ha nevezhetem magam annak.
Benjamin Aubert, francia egyes játékos, jelenleg ranglistavezető, ügyes francia fiatalember, aki lábbal ott van mindenen, /ezt az állításomat az egyiptomi meccs után újra kell értelmeznem/ stabilan játssza amit tud és rendkívül kiegyensúlyozott.
Taktikánk nagyon egyszerű volt pontos alapjátékot követően az ellenfél legkisebb pontatlanságát is azonnal kihasználva azonnal támadni a labdát, így gyorsítván a tempót, ezzel is szűkítve számára az ütésekre jutó időt es teret.
Na és persze a kedvenc mondatom,: nem üthet pontot csak ha gurul.
11/1, erre magam sem gondoltam! Balázs élete egyik legjobb, legpontosabb game-t játszotta.
A labdák a falon vagy a sarokban- a gyorsítások lassítások ültek, jókor, jó helyen,-az ellenfél pedig nem értette mi történik.
Gyakorlatilag nulláztuk az európai ranglistavezetőt.
A szünetben csak annyit kertem Balázstól, hogy nehogy elhiggye, hogy megvan a meccs, mert ez lenne a legnagyobb hiba amit elkövethetünk!
Elkövettük. 8/11 oda
A koncentráció csak egy kicsit eshetett vissza, mondjuk 100-rol 90-re, de ez mar elég is arra, hogy az ellenfél is játékba jöjjön és üsse a pontokat. Ezáltal elhitte, egy ilyen első szett után, hogy van még keresnivalója a meccsen.
Ezt is beszéltük a szünetben, a taktika megvan, a tudásunk megvan, tegyük vissza a koncentrációt a legmagasabb szintre.
Újabb 11/.1
Azt azért csendesen jegyeznem meg, hogy ne 3-4 perces szetteket képzeljünk el, hanem 12-15 perceseket, tehát meg kellett dolgozni minden egyes pontért.
Az utolsóra egy kicsit mi is elfáradtunk, az általunk diktált tempótól, de azért magabiztosan 11/6- ra megnyerte azt is
Összességében remek előjelnek ítéltem meg az esti egyiptomi elleni derbire, és kezdtem elhinni, hogy van keresnivalónk a legjobb 8, illetve talán meg a 4 között is.
Hát tévedtem! Nincs.
4/11 5/11 6/1, 0/3 Sima vereség a vége.
Kereshetnénk magyarázatokat, hogy Soliman aznapi első meccse vicc volt, meg hogy gyenge volt a bíráskodás /tényleg az volt, de ide-oda csak az ellenfél ezt rutinosabban kihasználta/
De ezeknek nem látom túl sok értelmét.
Inkább próbáljuk meg reálisan nézni a helyzetet, hátha abból tanulunk is egy kicsit.
Mi is volt a két játékos között a különbség?
Minden szett ugyan úgy épult fel karakterisztikailag
4-5 pontig fej-fej mellett, sőt inkább mi ütöttük a pontokat, /sajnos az ellenfélnek is, strokokkal, ki nem kényszerített hibákkal/
Azután mi egy picit lelassultunk, picit fogyott az oxigén is a levegőből, ezek miatt lepontatlanodtunk, tehát meg többet kellene lábbal és tüdővel dolgozni, de ugye ezt már nem tudjuk teljesíteni.
Így minden szett vége sima egyiptomi fölény.
A lényeg!
Fizikálisan teljesen felülmúlt minket, mind gyorsaságban, mind állóképességben, pedig én azt hittem hogy, a mi fizikumunk, már-már nemzetközi szint- egy túrót Farkas Janos, egy túrót!
Minden szettben 5-6 pont környékén, kihúzták a dugót!
Talán ha nincs az első meccs, akkor mondjuk 7-8 pontig tudtuk volna kitolni, de mint tudjuk egy szett 11-ig, vagy akar jóval tovább is tart.
Sajnos ez kevés.
A lábmunkán is van mit javítani, mert gyakran csak beleesünk az ütésekbe és ezért nincs idő jókat dönteni, csak mentőket tudunk ütni, amit ezen a szinten mar kegyetlenül megbüntetnek.
És hát a pontosság! Ha pontos vagy kevesebbet kell futnod, dolgoznod, esetleg egy-egy szép ejtéssel, bepattanóssal be lehetne fejezni a labdameneteket nem visszaadni a kezdeményezést az ellenfélnek egy rossz döntéssel.
Ne gondoljatok itt jelentős különbségekre! Csak mindenből egy picire! De ebből a sok piciből adódik össze ez a sima 3/0-
Most röviden ennyi, nagyon sok minden kavarog bennem!
Nagyon kíváncsi leszek a folytatásra holnap és holnap után talán akkor már jobban letisztul a kép!
És én is, mi is alszunk rá egyet.
Mindenesetre ez egy tanulságos nap volt azt hiszem!
Farkas János beszámolója.
