Nagy reményekkel vártam, vártuk ezt a megmérettetést, mert sajnos nem indultunk túl sok junior versenyen ebben a szezonban. Itt viszont Európa legjobbjai teljes létszámban képviselik magukat. Azt fontos kiemelni, hogy csak az öreg kontinens játékosai vannak itt, hiszen aki egy kicsit is követi a junior fallabdát -,de ez a felnőtt mezőnyre is igaz,- az tudja, hogy még legalább 10-20 játékos van legalább ezen a szinten, sőt még talán feljebb is, mint az EB legjobbjai.
A sorsolást látva a célkitűzés a legjobb nyolc volt, azon belül pedig bármi. Még a dobogó is megfordult a fejemben!
Tévedtem!
Túlértékeltem magunkat, a tudásunkat!
Az első két körben nem is volt semmi probléma, talán a svájci egyes fiút emelhetném ki, de viszonylag simán 25-30 percnyi játék után 3/0 győzelmet arattunk felette.
Kyle Fynch következett, egy angol játékos, akivel korábban már játszottunk, 3/1 -re vertük, és most is ugyan ez lett az eredmény. Fiatalabb nálunk az angol, úgy gondolom a jövőben jó lesz rá odafigyelni, mert ügyes kis játékos válhat belőle. A klasszikus stabil, pontos angol játékot játssza, de még egy kicsit lassan. Mi gyorsabbak voltunk, és ezzel zavarba is tudtok hozni a fiút.
David Ryan következett, egy ír fiatalember, aki Amerikában tanul és fallabdázik már több mint egy éve. Tavaly játszottunk vele Helsinkiben és 3/1 arányban nyertünk, reméltem, hogy ez most is így lesz.
Hidegzuhany! Nem így lett!
Sima 3/0 vereség. Már amennyire egy közel egy órás vereség simának mondható. Küzdöttünk becsülettel, de pontatlanok voltunk. A mérkőzés 70%-ában David irányított és megérdemelten nyert. Utólag beszéltünk édesapjával és azt mondta nagyon készült a visszavágásra Balázs ellen. Edzője szerint élete eddigi egyik legjobb meccsét játszotta. A torna későbbi részeiben ez vissza is igazolódott, mert az írek 4 közé jutása is szegény fiún ment el.
No de ez minket nem vigasztal.
Balázs nehezen tudta magát túltenni a vereségen. Ez az összes többi mérkőzésén is meglátszott. Kicsit kedvetlen, motiválatlan volt, de így is hozta a soron következő két mérkőzését.
Sajnos az utolsó meccsén a finn kisfiú ellen is 3/2 vereség lett a vége. Miko Aljonen a fiammal egy idős 97-es születésű ügyes fiú, a jövőre nézve ő is komoly ellenfél lehet.
Egy újabb pofon az élettől!
Nagyon érdekes volt a mérkőzés karakterisztikája, mert egy 11/2 megnyert szett után, hogy lehet egy 4/11 játszani az egyenlőre számomra kérdőjel!
Persze, az idő távlatában a kérdőjelek kiegyenesednek és megfejtésre kerülnek. A hazafelé vezető utat végig beszélgettük Balázzsal és átbeszéltük az Eb-t meccsről meccsre.
Néha nem árt szembesülni azzal,hogy nem is vagyunk olyan jók mint amennyire gondoljuk, vagy hogy a kondink sem olyan félelmetes, mint azt hisszük, pedig azt hittük dolgoztunk rajta eleget.
És hogy az a szettenként egy- két ki nem kényszerített hiba, az nem is egy -kettő, mint ahogy az bentről a pályáról tűnik, hanem 4-5, amivel sokkal könnyebb elbukni egy-egy játszmát mint gondolnánk.
Abban maradtunk, hogy másnap újult erővel, motiválva jövünk vissza a csapat EB-re és ott majd a többiekért és nem utolsó sorban magunkért küzdve megpróbálunk majd valami jobb eredményt elérni.
Folytatás következik…
