Második nap Svájcban
A Mór megtette dolgát, a Mór mehet!
Lehetne ez is a mai nap szlogenje, hiszen sikerült teljesíteni amiért ideutaztunk, Balázs benne van a legjobb négyben. Ha az informátoraim nem tévednek, akkor ezidáig még nyolcba se jutott senki.
De ne feledkezzünk meg a többiekről sem, nézzük a mai eredményeiket.
Debóra kezdte a mai napot egy finn kislány ellen. Jól kezdte a mérkőzést, kettő nullára vezetett, de sajnos innen sikerült kikapnia 2/3-ra. Láttam rajta, hogy nagyon el volt keseredve, próbáltam bele egy kis lelket önteni, hiszen délután újabb mérkőzés várt rá. Ezúttal egy ír lány személyében. Az első szettet elbuktuk ugyan, de végre 3/1 arányban megszerezte első győzelmét az EB-n,
Dévald Perinek ma csak egy mérkőzése volt. Hazai fiatalembert kellett volna vernie a negyvenbe kerülésért. Mindketten még a 17-es korosztályba tartoztak, és Peti már játszott a fiúval, így feltétlen győzelemre számítottam az előzetes beszélgetések és eredmények alapján. Sajnos nem így alakult. A svájci nagyon motiváltan játszott, irányította a labdameneteket, mi pedig küzdöttünk, de rengeteg hibát ütve, végig futottunk az eredmény után. Nem is lehetett más a vége, mint 0/3.
Konfár Tominak ma nem volt mérkőzése, illetve egy bye-t kapott, holnap viszont kettőt is játszania kell.
Balázs délelőtt a német Weggennel játszott. Ismertük a fiút tudtuk mit kell ellene játszani, és viszonylag pontos higgadt játékkal jutottunk be a nyolcba. Délután, ahogy vártuk a francia Enzo lett az ellenfél. Rezgett nála a léc, mert csak nagy nehezen tudta verni az angol fiút. Balázsnak csak az első szettben okozott problémát a francia. Véleményem szerint azért, mert ránk erőltette a taktikáját, ami a játék lassítására és tördelésére épült.
Balázs pedig belement ebbe a “labdatologatásba” gondolván ez kevesebb energiába kerül, és bizony csak nagy nehezen sikerült megnyerni az első játszmát! A szünetben azt kértem tőle, hogy röptékkel, és több támadó bepattanósokall gyorsítsuk a játékot, és türelmesen játsszuk ki a pontokat.
Meg is lett az eredménye 2/11.
Itt éreztem, hogy már nem lehet baj, az ellenfél arcáról le lehetett olvasni a kétségbeesést. Aztán ismét egy kicsit átvettük a játékát, de néha jól belegyorsítva a szett,és ezzel a meccs nem forgott veszélyben. Szép győzelem volt.
Holnap a döntőbe jutásért játszunk,ismét egy francia fiú ellen.
Nehéz meccsre számítok, de ha a szívünket és a lelkünket ott hagyjuk a pályán, és mégis vereség a végen, ám legyen, “a mór megtette dolgát a mór mehet”.
Azért szívem szerint maradnék még egy döntőre, ha lehet!
Farkas János vasárnapi beszámolója
